Test karcsú leende. The Project Gutenberg eBook of Hazai rejtelmek (1. kötet) by Lajos Kuthy
Istennek hála, megvolt az ebéd; Meg is kötözködénk, s most mit tegyünk? Pipára gyujtunk persze, azután Ottan pedig kis hajlékod alatt Oly édesen esik hörpenteni, És a magyarnak hörpentés után, Még édesebb talán - felejteni.
Kész a pohár bor; szokás szerint Elöljáróban háromszor iszunk; Meg is dicsérjük röviden a bort, Oszt - Isten tudja, mért? Sohajtasz egyet: házad bajait S én a honét kezdem panaszlani; Beszéd alatt hörpentünk húzamost, S oly édesen esik felejteni!
Vagy éppen ő nem vette komolyan.
Te elfelejted házad bajait, Aztán beszélni kezdek én neked; Oh bár a hozzád hasonló magyar Mindannyi hallaná beszédemet! Egy drága gyöngyöt látok fényleni: Hörpentünk egyet, édest, húzamost - Jobb volna ezt test karcsú leende elfelejteni!
- Быть может, искусственное дыхание делали санитары.
- VAJDA JÁNOS ÖSSZES KÖLTEMÉNYE
- Лицо немца стало белым как полотно.
- The Project Gutenberg eBook of Hazai rejtelmek (1. kötet) by Lajos Kuthy
- Fogyni mióma
- Б нем не чувствовалось грубой силы Грега Хейла, скорее - жестокость отчаяния, внутренняя бездушная решительность.
- Shannon igazi háziasszony fogyás
Gyászoljuk a hont kis házunk alatt, Mely e hazában minden vagyonunk; Elkönnyezünk e jó nép bajain, S eszünkbe nem jut önnön nyomorunk!
S épen azért siratjuk a hazát, Mert rajta nem tudunk segíteni - Hol a pohár?
Nem bántják a szegíny leginyt. Jó a pálinka reggel, Ide hát egy üveggel. Körüle most récze- és lúddögök nyújtóznak, a lábát kivont nő kövér tanítványai, miket az iménti jégzápor hevenyészett agyon. Fedelén hasogatott gyékény s káka szárad szőlőkötéshez; középen húsos levelű elevenzöld fülfű, a háznép sebgyógyítószere; két végén rozzant gólyafészek, melyekből kiszedték a fiakat, hogy le ne hulljon az ételekül hordott béka s vizikígyó; a gerinczen pedig ős anyaként test karcsú leende kövér ordas macska, mely termetében kutyával vetekszik, a helybeli galambgyarmatot con amore melleszti s a háznál sok kiváltsággal bír. A csárda s környéke élénk és népes, kivált most, hogy vásáros idő van.
Igyunk hamar Csak ezt lehetne, ezt felejteni! Oh, hol van most e haza dús fia, Kit földje jobban megjutalmazott?
Ki munkával nem szerze semmit is, Neki mindent, mindent a hon adott! Oh, jönne most - ha merne - közibénk És látna kettőnket kesergeni Igyunk, apám, mert szívünk megreped, Hogy nem lehet mindezt felejteni!
A szalontai nуtбrius
Oh, kancsó, jer, te sokkal többet érsz Mint e honnak sok hűtlen gyermeke; Ha te nem volnál, most két honfinak Megrepedt volna bánatos szive. Igyunk, apám, s gyerünk hazafelé. Anyánk, szűnjél velünk most pörleni, Mi a hazáért ittuk le magunk, Mert édes, oly édes nekünk - felejteni!
Testování lyží s českými reprezentanty
A honárulókhoz Aki nem az, ne vegye magára I Mikor nyugosznak már békén, mikor Az ezeréves sírok szentjei? Mikor nem bántják ősök álmait Az unokák garázda vétkei?
- Странные очки, подумал Беккер, увидев проводок, который тянулся от ушных дужек к коробочке, пристегнутой к брючному ремню.
- Сьюзан плохо его понимала.
- Shakespeare: IV. HENRIK KIRÁLY • MÁSODIK RÉSZ.
S nincs a haragos égnek test karcsú leende, Mely megüsse az ily gyalázatot? Mennykő, villám! Vagy a napok és csillagok ura A napot rájok sütni engedi?
Urak és Kiséret. A kidolgozás hangja is azt bizonyítja, hogy IV. Henrik mindkét részét a költő egyszerre tervelte és közvetlenűl egymás után írta meg. Forrása ebben is Holinshed krónikája volt. Henrik utolsó kilencz uralkodási évét —
Hát mit csináljon! Vagy a gaz mellett nincs többé virág? A tengerben többé gyöngy nem terem?
Gyermek- йs ifjъkora
Végkép kiélte már magát a föld, S arany nincs többé meddő méhiben? Örök borúban állott meg a nap, Hogy fény az árnyék mellett nem szökel, S a földet örök éj csillagtalan Egy alakú borúja födi el?
Nem, nem! Tengerfenéken sok szép gyöngy terem, S az árnyék mellett több a napvilág.
Oh, csak a földön, emberek között Gazok mellé dicsők nem termenek. Tél van fölöttünk, meglehet, midőn Vékony sugár mosolyg a hon egén; De egy virága van a télnek is, S ez egy virág az örökzöld remény.
Csak egyet kérek: hogy ha jő a nyár: A mennykövek közt én is ott legyek.
